Egy vélemény margójára

Úgy átlag öt évenként, mindig van egy kezdő kutyás, aki előhozza a témát bezzeg az ADRK. Aztán beindul a kórus és megy a régen eltanult szöveg. Vicces, ahogyan feledésbe merülnek az évek, sokaknak hirtelen emlékezet kiesése lesz. Az idő mindent megszépít! szólás-mondás ide is igaz. Szerintem, egyéni ötletek hiányában csak sárdagasztás, ismétlés folyik rottweileres körökben. Sokan vannak, akik csak rombolni tudnak, építeni nem.

Több formában megfogalmaztam már, és több lehetséges alternatívát felvázoltam az évek alatt. Mára elfogyott a lendületem, és csak ez a kis összefoglaló maradt. Nem érdemes ragozni és ismételni sem.

Németországban elszámoltatják a csalókat, hazudozókat, nemtől, kortól és mindentől függetlenül. Kizárásra kerül az is, aki a sporttársainak súlyosan árt. Ott működik a civil szféra, a demokrácia, így tud épülni a közösség. Épül, fejlődik, értékek teremtődnek. A közösen megteremtett anyagi javakat, nem nyúlják le, nem rombolják szét irigységből, ostobaságból. Több generáció tevékenykedik az iskolán, cél a kiképzés, felkészítés, az emberek megnyerése a kutyás sportnak, vagy a tenyésztésnek. Tehetik, mert van biztos munkájuk, megélhetésük, szabadidejük, nem kényszerítik őket állandó háborúra, ellenségeskedésre. Viták, szemléletváltozások ott is vannak, de rendeződik a nézeteltérés előbb utóbb. Bizony van, hogy a bíróság, a jog lesz a perdöntő! Gondolkoznak, túljutnak, változtatnak, kompromisszumot kötnek vagy elfogadják a megváltozhatatlant. Itthon se marad más, mint elfogadni a megváltozhatatlant!

Ezt a fenti összefoglalót  egy vélemény margójára írtam, amiben számonkérte egy ember, hogy tenyésztőként ezt vagy azt miért nem teljesítettem. Magyarázkodás helyett arra utaltam, hogy tisztességes maradtam, nem voltam zsarolható érzelmileg sem és ténylegesen sem. Sok emberrel ellentétben átláttuk a csapda helyzeteket és nem fogadtunk el elvtelen előnyöket. Ez nem sikerült a kritika megfogalmazójának és ezért beállt a kórusba és együtt dalolt a mindenkori hangadókkal.  

Tovább gondolva a témát, példának nézd ezt a listát. 

http://www.4rottweilers.com/rottweiler_adrk_klubsieger.htm  

Ezt a sort: 1993  Ken v Schwaiger Wappen - Egyik sem -  Niko v Alt-Mengenich - Otti Pred Gozdom vagyis - Nincs szuka Klub győztes jelölve!  

Pedig volt összevetés, ki is hirdették a győztest! Wolfgang által felvezetett munka osztályos szuka nyert. Ő kapta a szuka Klub győztes címet. Ott voltam, láttam, végig szurkoltam! Akkor, egy évtizeden át, több ADRK eseményen részt vettem.

DE! Egyszer csak törölték az eredményt, és a Rottweiler magazinban egy rövid hír jelent meg arról, hogy Wolfgangot felfüggesztették az ADRK tagsága és a bírói tevékenysége alól. Sajnos a nyelv ismeretének hiánya behatárolja a kommunikációt, de sikerült annyit megtudni, hogy valami szabálytalanság volt a nevezés körül, és emiatt megóvta valaki az eredményt. A munkavizsga bizonyítvány kelte és a nevezési határidő egy nap eltérést mutatott. Szabálytalanul nevezték munka osztályba, hiszen a nevezéshez csatolni kell a már meglévő vizsgabizonyítványt! 

Így volt-e, nem e, azt nem tudom, de azt igen, hogy bíróságra került a dolog és Wolfgangnak komoly összegű kártérítést ítéltek meg. No, meg az ADRK tagságát és a bírói tisztét is visszakapta. Tőle tudom a történetet, hiszen abban az évben és a következőben is, fedeztetni mentem hozzájuk. Ilyenkor náluk töltöttünk 1-2 napot, így volt idő a döcögős beszélgetésre is.

Bennem mély nyomot hagyott a fenti történet, mert itthon egészen más szelek fújtak. Bármit meg lehetett úszni, ha jó pozícióban volt valaki. Nem volt más feladat, mint ügyesen hazudozni, manipulálni a kutyás környezetet, MEOE vezető tisztségviselőket. Így történhetett meg, hogy a közösség pénzét el lehetett herdálni, pozícióból hamar sikeres tenyésztővé, munkakutyássá, bíróvá lehetett válni. További előny volt még, ha valakinek sok pénze volt. A kiállítások világában kellett otthonosan mozogni, az meg ugye nagyon sok pénzzel járt mindig is. A kutya győztes címei alapozták meg a szakmai utat. A sok CAC, CACIB, Champion cím igazolta vissza, hogy egy elkötelezett, sikeres kutyással állunk szemben. Ugyan ezt munkakutyás berkekben, a vizsgák, a versenyzés, a nemzetközi versenyeken való indulás testesítette meg. Leginkább akkor lett valaki elkötelezett munkakutyás, ha az eb külleme nem közelítette meg a kitűnő minősítést, elfajult esetben a tenyészthető minősítést sem. 

Csoda e, hogy egy idő után, nem a minél jobb kutya tenyésztése lett a cél? 

Sokkal inkább egy jó pozíció jelentette a gyors előrejutást. Nem tettek másként a rottweileresek sem, pozícióra törekedtek. Amikor sikerült megszerezni az áhított pozíciót, lehetőleg az elnöki, titkári címet, ők határozták meg, hogy mi történjen, milyen követelményrendszer legyen a tenyésztésben. Ez könnyebbé teszi a dolgukat, legalábbis így remélték. Bíztak benne, hogy ettől sikeres kutyásnak látszanak majd. Az eredményeket maguknak kibulizzák, a többieket meg elkaszálják, így csak ők lesznek a tenyésztők és ők adnak el kutyát. 

Természetesen ez hosszútávon nem jött be, mert a látszatból még nem lesz a valóság, így állandó harccá vált a pozíció megtartása. A nemtelen harcok közepette, a közösség pénze is elfogyott. Az üres kassza, az adóság halmozás mutatott rá, hogy a közösség pénzét, erejét használják egyéni céljaik eléréséhez, így egy idő után nem igazán lehetett rejtegetni, hogy valójában tehetségtelenek. Pénz nélkül már nem sikerült a sikeresség látszatát fent tartani, így tovább álltak vagy eltűntek egy kis időre. Többen nem véglegesen hagyták ott a szervezetet és a fajtát sem, csak más színekben bukkantak fel, a dicső múltat emlegetve. Mára minden kifújt, csak az egymásra mutogatás maradt meg. MEOE sincs, MRK sincs. (2016. 10. 21.)