2011. március 22., kedd

Ismertető a rottweilerről-2007. Kutyafül–macskanyelv kisÁLLATmagazin


Kutyafül–macskanyelv kisÁLLATmagazin

Egy tévéműsor felhívása diákoknak– Apuuuuuuuuuuuuuu! Vegyünk egy oroszlánt!
– Na de kisfiam, még megenne minket!
– Akkor egy zsiráfot?
– Mégis hol tartanánk, a spejzban?
– Esetleg egy kutyát?
– Az kertbe való, nekünk pedig erkélyünk sincsen.
– Egeret?
– Gondolj anyádra!
– Nézd apu, itt egy hangya!
– Na látod, kisfiam, azt hazahozhatod!
No igen. A gyerekek szeretik az állatokat. Azonban van a világon egy kisfiú, aki még a szokásosnál is jobban rajong természetért, és mindenkinél többet tud az állatokról. Ő Soma, a Törökvész Úti Általános iskola ötödik osztályos tanulója, aki azzal a különleges adottsággal jött a világra, hogy érti az állatok nyelvét. Nem csoda tehát, hogy szinte minden szabadidejét kettő-, négy- és százlábú barátai között, az Állatkertben tölti. Egy ilyen kis fiú azonban mégsem mászkálhat a nagyvilágban egyedül, így hát rendszeresen vele tart nagypapája is, aki az állatok nyelvén ugyan nem ért, viszont más csodálatosabbnál csodálatosabb tulajdonságokkal rendelkezik…A leendő kis állattartók pedig kettejük különleges kalandjain keresztül tájékozódhatnak mindarról, ami egy kutya, néhány macska, esetleg egy tucat egér vagy egy pár szakállas agáma tartásához szükséges. Megtudhatják azt is, milyen állat, mit enne, mit inna, hol lakna, vagy mit sportolna, ha tehetné, valamint az is kiderül, hogy hova érdemes fordulni, amikor kis kedvencünk megbetegszik, vagy éppen ruhára lenne szüksége télire.
A Kutyafül-Macskanyelv kisÁLLATmagazin szeptember 8-tól kéthetente szombaton délben látható az m2 műsorán.,
Gyerekeknek készülő, ismeretterjesztő sorozat második részében ,a rottweiler fajtát szerették volna bemutatni. A szerkesztő Szekszárdi Zsuzsa maga is rottweiler tulajdonos volt, ezért gondolt arra , hogy be kellene mutatni a fajtát, megmutatni a valóságot . Kicsit ellensúlyozva, a rossz média visszhangot, ami a rottweiler körül folyt.
Így kerültek hozzánk egyik barátunk ajánlására. Telefonon egyeztettünk, ők elmondták, mit szeretnének és aztán közösen megbeszéltük, hogyan tudjuk felvenni a filmet. Egy nagyon meleg nap délutánján zajlott a forgatás. Gyakorlás és előkészületek nélkül, Úzó két és fél órát helyt állt a "szerepben" . Velük szemben állt egy férfi aki kamerázott, egy másik aki a mikrofont tartotta, a harmadik volt a rendező, pluszban két hölgy , a szerkesztők, na és Soma a kisfiú, akik mind-mind idegenek voltak. Úzó sose találkozott velük.
A legelső mozzanat az volt, hogy Szekszárdi Zsuzsa kivételével, aki maga is rottweileres volt , legyőzze mindenki a "félelmét" Úzó láttán. Hamar megnyugodtak, mert Győző elmondta az instrukciókat, hogy hogyan kell viselkedni egy felnőtt rottweilerrel, ha a saját területén, a gazdájával van.
Beállították a helyszínt, aztán kezdődhetett a forgatás.
Soma kérdezett, Győző válaszolt. Persze nem mindig sikerült hibátlanul, akkor kezdték elölről.
Aztán felvettek még egy olyan részt is ahol bemutattunk egy pici részt a "munkából", megmutattuk a különbséget a kan és a szuka között. Az akadályon velem Roxy ( Siroccó Zora ) látható.
Az együtt töltött néhány óra után, picit megszerették a rottweilert, elismeréssel néztek a kutyákra, pedig egyiket se simogatták, gyömöszölték meg. Soma, a kisfiú, ugyan picit megsértődött ezen, mert szívesen simogatta volna, de Győző nem-et mondott. Nem szerette volna bemutatni, hogy a rottweilerrel bármit meg lehet csinálni. Vannak helyzetek amikor még a gyereknek is nem-et lehet mondani.
Eltelt néhány év a felvétel óta, miért is mutatom most be ?
Nincs vizsgája egyik kutyának sem, de tudnak viselkedni, tudnak feladatokat végrehajtani, mert jól neveltek, jól szocializáltak , a kiképzés se maradt el, hiszen e nélkül bajosan tudnának megbízhatóan "dolgozni". Munka ez is! Fegyelem, figyelem, együttműködés a gazdával, bármilyen helyzetben.