A fajtatiszta kutyatenyésztés

A fajtatiszta kutyatenyésztés Az elmúlt 100 év alatt a fajtatiszta kutyák száma nagymértékben megnőtt. A kedvtelésből tartott kutyák száma azonban 1986-ban érte el a csúcsát, most ez a szám 50 millió körüli, esetleg még csökkenni is fog. A macskapopuláció viszont gyorsan növekedett és jelenleg eléri az 57-58 milliót. A következő 100 év meglehetősen zordnak tűnik a fajtatiszta "kutyaipar" számára, hacsak valamilyen drámai változást be nem vezetnek. Mi okozza a fajtatiszta ebtenyésztés hanyatlását?

A beltenyésztés, mely fajtatiszta kutyát hoz létre, az egyik fő oka ennek a pusztulásnak, hacsak nem ellenőrzött módon történik. Minden fajtatiszta kutya bizonyos mértékben beltenyésztett, mert az egyetlen módja a kívánt tulajdonság rögzítésének. Néhány kivételtől eltekintve a következő jellemző tulajdonságokra vagy azok ellen szelektálnak: felépítés, testméret, szőrzet színe, típusa és hossza. A tenyésztők a fizikai tulajdonságokra történő szelekciónál általában a szélsőségek felé irányulnak és ezzel végsőképpen biológiailag gyenge vagy nem egészséges állatot hoznak létre.

Óriási fajtára irányuló szelekciónál és fajtán belül a nagytestű kutyáknál növekedési abnormalítások, mint például osteochondritis dissecan (degeneratív izületi betegség, a csont felületi elhalása következtében kis porcrészek válnak le) jelentkezhet. Az újfundlanditól megkívánják a ringó járást, mely következménye, hogy a kutyák e kiválasztása miatt csípő dysplaziával (csípőfejlődési rendellenesség) terhelt lett az állomány. És még sorolhatnánk a példákat!

A válogatás a szélsőségeken kívül még a genetikai mutációk (öröklődésért felelős gének megváltozása) felé irányul, mely mutációk valójában patológiai furcsaságok. Jó példa erre az achondropolasis törpék, mint a népszerű basset hound és tacskó, valamint a még különlegesebb szőrtelen fajták esete.

A funkciót, állóképességet és a helyes viselkedést a fajtastandardban nagyon kevéssé veszik figyelembe - ha egyáltalán figyelembe veszik. De a leglényegesebb, hogy az elvárásoknak nem megfelelő munkakutyákat sem ivartalanítják általában, sőt még szaporodhatnak is, hogy gazdájuk érzelmi és anyagi igényeit kielégítsék.

Néhány munkafajta esetétől eltekintve a kanadai Kennel Klub standardjainak leírása kizárólag a testfelépítésre alapul. A temperamentum kérdése teljesen háttérbe szorul. A bírók sem mindig képesek a felvezetett kutya vérmérsékletét megfelelően értékelni, bár esetleg felismerik a félelem, a túlzott engedelmesség és bizonyos fajta agresszivitás súlyos eseteit.

A legtöbb másfajta viselkedési probléma felismerhetetlen az alatt a rövid idő alatt, míg a kutya a kiállítási ringben tartózkodik. A jelenlegi tenyésztési gyakorlat, az egészséges, tenyésztési programok és az azokat támogató csoportok hiánya ellenére a fajták túlélése a kutya genetikai flexibilitásának köszönhető. De a legfontosabb, hogy ez a tenyésztők felelősségteljes és erkölcsös hozzáállását is tükrözi. A defektusok gyors terjedése

Az eb tenyésztés költséges dolog, mert a piac nagyszámú értékes kölyökkutya előállítását kívánja. Azok a tenyésztők viszik általában a vezető szerepet a tenyésztők szövetségében, akik anyagi helyzetüknél fogva alkalmazhatnak hozzáértő gondozót és tenyészállataikat a hazai, és nemzetközi körökben bevezethetik. Gyakran még arra is módjuk van, hogy befolyást gyakoroljanak mind a fajtastandardra, mind - egyes esetekben - még a bírókra is, hogy azok az általuk tenyésztett kutyatípust részesítsék előnybe. (Még Kanadában is? - a szerk.)

Ez azt jelenti, hogy a legjobban reklámozott, de esetleg le nem tesztelt kennelt használják majd a legszélesebb körben. Az eredmény a génkészlet csökkenése. Másfelől elvezethet a rejtett, nem kívánatos testi és viselkedési hibák széles körű elterjedéséhez is. Ezek a nemkívánatos tulajdonságok több generáción keresztül is diagnosztizálatlanok maradhatnak, amikor kiderül már nehéz vagy szinte lehetetlen a fajtán belüli genetikai defektust befolyásolni. Könnyebb egy defektus populáción belüli elterjedését megelőzni, mint utólag kijavítani.

A fajtatiszta kutyák jövője komolyan veszélyeztetett, ha a tenyésztés ellenőrzését nem vizsgáljuk felül és nem fordítunk nagyobb figyelmet a már korlátozott génkészletből származó ebek tömeges tenyésztésére. A hírközlési és szállítási lehetőségek révén ennek nem csak helyi jelentősége, de nemzetközi hatása is van.

A legtöbb gondos tenyésztő nyilvántartást vezet és a későbbiekben is, figyelemmel kíséri a kölyköket, amelyeket ő tenyésztett. Sokuk talán nincs is tudatában annak, hogy nem egészséges kutyákat tenyészt, mert sok küllemi és viselkedési probléma két éves kor előtt nem kifejezett és változó. Becslés szerint a fajtatiszta kutyák több mint 60-%-ának valamilyen örökletes testi defektusa van. A legáltalánosabb a szemrendellenességek, az epilepszia, a bőrallergia és az osteochondritis dissecan.

Sok szakkönyv és cikk foglalkozik e betegségekkel, szakemberek próbálják korrigálni a genetikai defektusokat. Ezek súlyos tények, de a legvégzetesebb kutyabetegség a nemkívánatos viselkedés. A kutyák defektusai feszültséget idéznek elő az emberekben. Örökletes küllemi és viselkedési defektusok nagy száma súlyos stresszt jelent a kutyatartóknak, tenyésztőknek, állatorvosoknak, bíróknak, kutyakozmetikusoknak és maguknak, a kutyáknak is.

A tulajdonos vásárol egy drága fajtatiszta kutyát és megszereti, mint barátját, családtagot. Majd végül a genetikai hiba felszínre kerül, mely esetleg krónikus fájdalmat vagy kényelmetlenséget okoz az állatnak. Gazdája érzelmileg szenved ettől, később esetleg tetemes gyógykezelési költséget kell fizetnie, még rosszabb esetben kedvence kiirtására is sor kerülhet.

A tenyésztők szívből szeretik kutyáikat. Legtöbbjüket őszinte vágy hajt, hogy javítsák tenyész anyagukat. Hiába a jó szándék, ha sokan nincsenek tudatában, hogy milyen sok genetikai defektus érheti kutyájukat. Lehet, hogy nem látnak mást, csak kutyájuk gyönyörű szőrét, fejét vagy felépítését. Sokszor érzelmet, időt, fáradságot és pénzt nem kímélve kell rádöbbenniük, hogy saját tenyész anyagukban genetikai hiba van. Ez valóban elszomorító! A bírók is állandóan problémákkal kerülnek szembe.

Tudatosan vagy nem tudatosan, saját személyes érzéseik vagy előítéleteik alapján manipulálhatják a fajtastandardot. A bírók döntései mélységesen befolyásolhatják azt, hogy mely kutyák iránt lesz a legnagyobb kereslet, ez, pedig akaratlanul is a génállomány beszűkítéséhez és a nemkívánatos tulajdonságokra vagy genetikai hibákra való figyelmetlen szelekcióhoz vezethet.

Az állatorvosoknak kulcsszerepük van. Gyakran képtelen dilemmával találják szembe magukat. Ha teljesen őszinték a tenyésztővel, esetleg, mint klienst elvesztik, ha pedig a tenyésztő a kívánt mértékben selejtez, a saját üzletét rontja. Az állatorvosoknak gyakran olyan tanácsot kell klienseiknek adniuk, melyben egyúttal az egy időben jelentkező problémákat rangsorolják is. Például egy német juhászkutyának kiváló a csípője, de zajra mérsékelt félelemmel reagál.  Mi a teendő?

A válasz íróasztal mellett ülve: el kell távolítani a kutyát a génállományból. De sokkal nehezebb ilyet akkor javasolni, ha az állatorvos ismeri a tenyésztő reményeit és vágyait.

Másfelől a fajtatiszta "kutyaiparban" jelentkező gondok miatt nem csak a tenyésztőket, bírókat és állatorvosokat okolhatjuk. Mindenki köthet kompromisszumot etikai standardokkal, aki a kutyatenyésztés részese, akár közvetlenül, mint tenyésztő vagy vásárló, akár közvetve, mint a társadalom tagja. Sok esetben az állatvédő egyesületek sem tesznek meg minden tőlük telhetőt a genetikai defektusokkal rendelkező állatok továbbtenyésztésének megakadályozására. A tenyésztő kluboknak aktív szerepet kell vállalniuk

Mit lehet tenni a fajtatiszta eb tenyésztés védelmére? Ki a felelős?

A tenyésztő szövetségeknek kell átvenniük a vezető szerepet, és ésszerű standardokat kell megállapítani a külső megjelenésre, valamint a testi és érzelmi épségre vonatkozóan, és eszerint kell a bírókat és tenyésztőket irányítani. Ezeket a standardokat a kutyáknak a társadalomban megkívánt szerepük alapján kell megállapítani. Nem lenne ésszerű egy kutyától elvárni azt, hogy minden lehetséges célra alkalmas legyen. Úgy kell őket tenyészteni, hogy a társadalomban jelentkező speciális igényeket elégítsék ki, pl. őrzőkutya, vadászkutya, retriever vagy öleb. Egyetlen kutya sem képes a társadalom által megkövetelt sokféle szerepet betölteni. Minden standardnak a fajta jellemző testalkati tulajdonságainak leírását is tartalmaznia kell.

A tenyész kluboknak a leendő kutyatulajdonosokat tájékoztatni kell az általuk választott fajta viselkedési jellemzőiről és ezek elhelyezési, irányíthatósági és tréning kihatásairól. Így a gazdák és kutyáik jobban összeillenek majd, és elkerülhetik a téves, elvárásokat követő csalódásokat is.

A nemzeti tenyésztő szövetségeknek célszerű lenne egy úgynevezett genetikai bizottságot létrehozniuk, melynek címére a kutyatulajdonosok, állatorvosok és tenyésztők bejelenthetik az általuk tapasztalt defektusokat. A jelenlegi örökletes sérüléseket és azok előfordulását szakmai lapokban lehetne publikálni, a kennelek megnevezése nélkül.

Valószínűleg nem minden tenyésztő jelezné a problémát, de végül is ezzel saját tenyész anyaguk lerontását idéznék elő. Amint hosszú távon e program előnye bizonyos kennelekben nyilvánvalóvá válna, úgy egyre többen kívánnak csatlakozni.

Törzskönyvezett kutyák értékelése Minden egyes nemzeti tenyésztő szövetségnek különálló bíráló bizottságot kellene létrehoznia. Tagjai szakemberek lennének, a tenyésztő szövetség képviselője, genetikus, állatorvos és viselkedéstannal foglalkozó szakértő. Ez a bizottság értékelne minden tenyésztésre szánt törzskönyvezett kutyát, és felülbírálná az örökletes sérüléseket, melyek a tenyésztők és vásárlóik közötti vitára adhatnak okot.

A bizottság többféle módon működhetne. Pl. minden potenciális tenyészállatot 18 hónapos kor után bármely időpontban testi és érzelmi épsége alapján értékelnének. A két pontozással általános értékelést kaphatnának. Nyilvánvalóan a magas pontszámú kutyák tenyésztés szempontjából nagyobb értéket jelentenének. E rendszer előnyeként tökéletesebb állatokat használnának a tenyésztési programokban és csökkenne a "népszerű", jól reklámozott, de a fajta genetikai épségét nem feltétlenül képviselő állatok alkalmazása. Az értékelés a törzskönyvezés része lehetne, természetesen a kutya utódjainak törzskönyvezésénél is megkövetelnék.

A tenyésztő szövetségek aktív együttműködésére lenne szükség annak biztosítására, hogy csak azok az állatok kerüljenek tovább tenyésztésre, melyek a fajta ideálját mind testi, mind érzelmi szempontjából testesítik meg. Azt is jelenthetné továbbá, hogy egy tenyész kutya és utódai törzskönyvezési és tenyésztési jogait megvonhatnák abban az esetben, ha bármikor genetikai jellegű problémát azonosítanak. Ha egy tenyésztésre engedélyezett állat utódainál genetikai hibát állapítanak meg, a bizottság döntése alapján a törzskönyvét bevonhatják annak a tenyészállatnak, sőt még az utódainak is. (ha nem is a törzskönyvét, a tenyésztési engedélyét. - szerk.) 

A végső értékelési eljárás- melyet remélhetőleg egyszer alkalmazni fognak-az ivadékvizsgálat. Elméletileg a módszer egy tenyészkan genetikai defektusmentességének a megállapítására a következő: leányaival párosítva a született első 20 kölyökkutyát megvizsgálják, és normálisnak találják. Ezzel a módszerrel az esély, hogy az illető kan szignifikáns genetikai defektust hordoz, kevesebb, mint 10 %! E gyakorlat széleskörű alkalmazása természetesen nem erkölcsös eljárás, de ugyanerre az eredményre juthatunk az ivadékok adatainak rögzítésével. A keresztezés erősítheti a fajtát

A hibridek életerejének előnyeit fajtatiszta vonalban gondosan ellenőrzött programmal lehet megvalósítani, a keresztezést kihasználva. Azokat a kutyákat lehet fajtatisztának tekinteni, melyek 7/8 tiszta vérűek, valamint a fajtától elvárt jellegzetes tulajdonságokat hordozzák. A tenyésztő szövetségek egy másik, későbbi feladata lehet a kiváló kutyák ondójának mélyhűtése, mellyel minőségi génkészletet lehet megőrizni. Ha a jövőben, a fajtákban súlyos gondok jelentkeznek, ez a tartalék még rendelkezésre állna.

E cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a jelenlegi fajtatiszta kutyatenyésztésben tapasztalható súlyos gondra, - egy olyan gondra, mely, ha nem kerül orvoslásra hamarosan - mindörökre tönkretehet sok gyönyörű fajtát.

E cikk a Kutya újság 1989/3. számában megjelent cikk kivonatolva, ami véleményem szerint a mai napig megőrizte érdekességét és aktualitását. Most, 2008-ban is ajánlom Mindenki figyelmébe! + Megjegyzés: 10 évvel később a probléma még szembetűnőbb! "Természetesen" itthon nem valósult meg a megelőzés. 👆

(A cikk eredeti címe: The publebred dog industry ? will the nest 100 years see its demise?Szerzők: Dr.D.B.McKeown, Dr.U.A.Machum? a Department of Population Medicine és a department of Blomedical Science Ontario veterinary College munkatársai. Fordítás az? In canada Dogs? 1988/10 p. 30-32.cikkből.) forrás: http://jackpotterrier.mlap.hu//html/18355963/render/szakirodalom >> nem él a link 

Ives Eulenspiegel vérvonala –Alapítás és fejlesztés 2.

Írta: Olga Grin, DVM (állatorvos és rottweiler szakbíró)

A rottweiler tenyésztésének alapjai című könyv szerzője

Dingo v Schwaiger Wappen SZÁRMAZÁSA.

Ebben a példában megbecsülhetjük a család befolyásának fontosságát a fajtára.  Dingo a kor legerősebb nőstényeiből származott, akiknek befolyása ma is erős. Mr. Xaver Meixner, a Dingo tenyésztője és a Schwaiger Wappen Kennel tulajdonosa sok évvel később mindig szeretettel beszél erről a kiváló kutyáról. 

De Dingo tulajdonosa, Mr. Hans Riedel (Hirschenrangen kennel) mindent megtett annak érdekében, Dingo karrier lehetőségéért és méneses kutyaként elismert legyen, ötvözve a magas felépítést a munkaképességekkel.

Részlet a bírálat  leírásárból: Dingo kontra Schwaiger Wappen (Ives Eulenspiegel x Anja v Schwaiger Wappen) KÖRUNG 1978. október 21., Oberhausen, F. Berger, W. Hedtke bírák

Méretek:
Magasság: 67 cm, testhossz 76 cm, súly 57 kg, mellmélység 32, mellbőség 90 cm

Nagytestű, kiemelkedő típusú, száraz hím, jól fejlett izomzattal és csontozattal. Nagyon tipikus fej, barna szemek, kicsit húsos ajkak. A vállak erősebbek legyenek, a hátulsó negyed megfelelően álljon. A hát erős és rugalmas. A szexuális típus kifejezett, a karakter aktív és bátor. Általános megjelenés, tipikus rottweiler.

Ménes használatára vonatkozó javaslatok: különösen alkalmas közepes magasságú, erős nőstényekre, valamint hosszúkás fejű, sötét szemű nőstényekre. Óvatosan használja nehéz fülű nőstényeknél. 

Dingót nagyon aktívan használták a tenyésztésben, mivel teljes mértékben megfelelt a fajtatípus preferált tulajdonságainak, és a tenyésztők számára vonzó tulajdonságokkal rendelkezett: nagy magasság, robusztus, konstruktív, kifejező, terjedelmes fejjel. Valóban első osztályú kutya volt. 

Dingo címei a következők: Gekört bis EZA, SchH 3, Interchampion, ES'82, BS'80-'81 és KS'80. 

Dingo története nem lenne teljes, ha nem összpontosítunk részletesebben arra a kennelre, ahol született, mivel Schwaiger Wappen története bizonyos mértékig a rottweiler modern státuszának elő története. Tegyünk egy kis kirándulást a kennel történetébe, amely annyi csodálatos rottweilerrel ajándékozta meg a világot. A Schwaiger Wappen név mindenki számára ismerős, aki érdeklődik a rottweiler fajta iránt. 

A kennel története több mint három évtizedes sikeres rottweiler-tenyésztést foglal magában. A kennel nevét Xaver Meixner nürnbergi hentes jegyezte be az 1970-es évek elején. A Schwaiger Wappenből származó rottweilerek tenyésztése az 1972-ben született Anka v Lohauserholz nőstény megszerzésével kezdődött. A kor legerősebb termelőitől, Dack vd Meiereitől és Tilla v Kursaaltól származott. Anka olajjal készült portréja most Meixnerék házának falát díszíti. Alatta a következő felirat olvasható: „Anka v Lohauserholz, a kennel ősnője.” 

Anka show-karrierje nagyon sikeresen fejlődött. 1974-ben, két évesen elnyerte az ADRK Klubsiegerin címet Rottweilben. Érdekesség, hogy nővére, Asta v Lohauserholz 1976-ban és 1977-ben dupla ADRK Klubsiegerin lett. Anka később Dingo nagymamája lett anyai ágon.

Az első Rottweiler almot a Schwaiger Wappen Anka és Attila v.d  Vierten Donaubrucke-tól szerezték be 1974-ben.

Ebből Meixner úr egy kölyökkutyát meg tart, Anja v Schwaiger Wappen. Később Anka másik lánya is csatlakozik a kennelhez: Froni v Schwaiger Wappen (1978). 

Azonban a D-alom volt a kennel első nagy sikere. Ez volt az első párosítás Anja v Schwaiger Wappen és a jól ismert producer Ives Eulenspiegel, a legbefolyásosabb modern vonal alapítója között. Ez a kombináció hozta létre az Ives Eulenspiegel vonal egyik fő utódját: a legendás Dingo v Schwaiger Wappent. 

Dingo megszerezte a legmagasabb nemzetközi bajnoki címet, 1982-ben Európa-bajnokot, 1980-ban és 1981-ben német bajnokot, 1980-ban az ADRK Rottweiler Club bajnokát és a Lifetime Körungot. Dingo, akárcsak az előző alom anyja testvérei, nagyon jó hírnevet szerzett a kennelnek, amelyet Schwaiger Wappen meg tudott őrizni története során. 

A '70-es évek végén Schwaiger Wappen szorosan együttműködött a híres rottweiler kennellel, a Zimmerplatz-szal. Így 1979-ben Xavier Meixner úr befogadta kennel ivadékszukáját, Itta v Zimmerplatz-t, Cuno v Schwaiger Wappen lányát és az akkori évek csodálatos bemutató modelljét, Assy v Haugenfeld-t (ADRK Klubsiegerin 1979 és ADRK Klubjugendsieger 1978). 

Itta sorsa egyedülálló volt – ennek a kutyának a sorsa a Schwaiger Wappen kennel ikonikus alakjává lett volna. Két évesen Itta v Zimmerplatz világbajnok lett (1981). 1982-ben a Német Rottweiler Club (ADRK) és az Interchampion bajnoka lett.

Itta v Zimmerplatz nagy termetű nőstény volt (61 cm magas, 45 kg súlyú). Nagyon sikeres volt és népszerű volt a bírák és a fajta rajongói körében. Itta 1981-ben hozta létre első almát a Dingo v Schwaiger Wappentől. Ebből a kombinációból maradt a kennelben Nancy v Schwaiger Wappen, a minden szempontból sikeres tenyész szuka. 

Dingo x Itta kombinációt később még kétszer megismételték
Ez a kiemelkedő O-alom 1982 (Orpheus, Osco és Olfa v Schwaiger Wappen) és S-alom 1983 (Santo, Simmy, Sandra, Solvay, Sita és Sascha v Schwaiger Wappen).  Dingo és Itta kombinációja briliánsnak nevezhető, mivel felvette a múlt század rottweilereinek „Arany Párját”. Az ebből a kombinációból származó rottweilerek jelentős pozitív hatással voltak fajtánkra, és több mint 15 generáció után továbbra is gyakorolnak.

Dingo és Itta leszármazottai a '80-as évek elején már az igazi rottweiler tulajdonságainak egy sorával rendelkeztek, amelyeket most a modern szelekció gyümölcseiben szeretnénk látni. Nagy, csontos, testes kutyák voltak, jó szögletekkel és stabil temperamentummal. Dingo és Itta leszármazottainak többsége sikeresen elvégezte a Körungot. A legendás Rottweiler nemzetközi bajnok, az 1986-os világbajnok és az amerikai bajnok Santo v Schwaiger Wappen több címet kapott, mint a többiek. 

Az Egyesült Államokba exportált Santo-t széles körben használták a tenyésztésben. Míg Santo még Németországban maradt, 1985-ben egy első osztályú férfit, Benno vd Schwarzen Heide-t szereztek tőle és Laila v Hohenhamelntől. Ennek a kiváló Benno kutyának, akit Xaver Meixner úr nevelt fel és csinált karrierjét, pontosan ugyanaz a sors jutott, mint édesapja, Santo, aki 1990-ben világbajnok és Európa bajnoka, 1987-ben Németország bajnoka és Németország bajnoka lett.

1989-ben Ausztriába került az USA-ba is, az egyik legnagyobb kennelbe, a von Evman-be (tulajdonosok: M.&E. Johnson), ahol a 90-es évek elején sikeresen használták. Bár Benno viszonylag kis számú leszármazottat hagyott maga után Európában, mégis ő az egyik legbefolyásosabb ménes a fajta történetében. Befolyása továbbra is jelentős, köszönhetően a „Big Three” tagjainak, ahogy én nevezném őket: Benno három fiának. Ken vd Schwaiger Wappen, Doc vd Teufelsbrucke és Falko vd Teufelsbrucke a 90-es években a típus irányadói voltak, és napjainkban Doc vd Teufelsbrucke lett az Ives-Dingo vonal fő utódja.

Ez a kritika és a mérések képet adnak Benno vd Schwarzen Heideről, erről a híres ménesről. Részlet Benno vd Schwarzen Heide kritikájából Született 15.05.86 (Santo v Schwaiger Wappen x Laila v Hohenhameln) ZTP 10.04.88 Nürnbergben, Bíró W. Hedtke Magasság 65, súly 48 kg, mellmélység, mellbőség 30 cm 87 cm, testhossz 75 cm, fejhossz 15,0 cm, fang 9,0 cm

Közepes magasságú, terjedelmes, nagyon jó felépítésű. Nagy fej, formás szemek 2b, rövid fang és jó stop. Az ajkak pigmentációja sötét, az íny enyhén elszíneződött. Megfelelő tartású fülek, szorosan az archoz szorítva. Laza bőr a torkon, nagyon jó erély, mély mellkas, helyes vállszög. Egyenes mellső lábak, a jobb kissé kifelé fordult. Rövid és erős nyak, nagyon jó felső vonal, erős hátsó negyed, nagyon jól fejlett szögek. Megfelelő szerkezetű, rozsdásbarna szőrzet.  A mozgás szabad, sima, kiegyensúlyozott, a bal oldali nyomás nem elég erős. Ollós harapás.

Dingo és Itta fiai, Orpheus és Osco kontra Schwaiger Wappen nem voltak kevésbé ismertek abban az időben. Hatalmas, kiváló minőségű utódokat hagytak hátra. A nőstény, Simmy v Schwaiger Wappen volt az egyik legjelentősebb nőstény, aki a rottweiler kennel Zimmerplatz számára termelt, és a világ számára figyelemre méltó Torro és Timm v Zimmerplatz ménes kutyákat adott. 

Ittát 1987-ig használták a tenyésztésben, hat kiváló minőségű almot hozott létre. A Schwaiger Wappen kennel továbbra is gondosan őrzi a trófeákat: rengeteg Itta kupát és legjobb fotóit. De ennek a kiváló szukának életében a legnagyobb emlékek a leszármazottai voltak, akikben ma is él.

Most itt az ideje, hogy részletesen foglalkozzunk a „Big Three” történetével, amely az Ives vonal három fő utódja a Dingo v Schwaiger Wappen révén. Ken vd Schwaiger Wappen, Falko vd Teufelsbrucke és Doc vd Teufelsbrucke voltak. 

Kezdjük a leírásukat Ken v Schwaiger Wappennel. Ahogy korábban említettük, a kennel az első alomtól fogva tartotta Nancyt, Dingót és Itát. Szüleihez hasonlóan meglehetősen nagy és lenyűgöző szuka volt (61,5 cm-es marmagasság és 45 kg súlyú). Nancy nem termelt kimagasló ménes hímeket. Azonban két szuka, Vicky és Vinny a Caro v Schwaiger Wappen és Nancy almából a kennelben maradt. 

1990 nagyon jelentős volt Vicky tenyésztői karrierje szempontjából. Benno vd Schwarzen Heidetől (II: II. beltenyésztésben a Dingo x Itta szülőpárban Santo és Nancy között) Vicky a K-almot termeli.

Ebben a 90-es évek csúcsmodellje: Ken v Schwaiger Wappen. Ken nagyon jóképű rottweiler volt, akinek küllemét sok szakértő a modern rottweiler standard ideális modelljének tartotta. Jó átlagos magasságú, nagyon erős a csontozat és a szalagok minden részében, rugalmas mozgású, tökéletesen pigmentált, az erőegyensúly, a jó szögelés és típus benyomását keltette, sok tenyésztő számára kívánatos, ami megkülönbözteti az egyedülálló Champion Rottweilert egy közönséges rottweilertől. 

Egy évesen, 1991-ben Ken von Schwaiger Wappen lett junior világbajnok. Három évesen, 1993-ban ADRK Klubsieger, 1993-ban pedig az Osztrák Rottweiler Klubgyőztes lett. 1994-ben még csak négy éves volt, és megkapta a világbajnok, Németország bajnoka, Európa bajnoka címet és Interchampion. Később Kent Svédországba exportálták, ahol Svédország bajnoka címet nyert, és egy svédországi klubkiállítás győztese lett. FORRÁS:>>>>>Totál rottweiler magazin . Itt megszakadt a történet fonala.

https://www.totalrottweilermagazine.com/shop/all-categories/read-the-breed/blood-lines-of-ives-eulenspiegel-foundation-development-by-olga-grin-vet-judge/

Saját írásom erről a témáról / https://tunde54.blogspot.com/2018/03/kiemelt-tenyeszallatok.html

Miért fontos ez ? >>>https://siroccorottweiler.hu/adrk-legendak/

Legyen itt az gyűjtésem Ken -ről  https://tunde54.blogspot.com/2015/07/ken-vom-schwaiger-wappen.html